Hangoló
éltem én is, mint kőszobor –
ártéri krisztus a víz alatt,
de a városokat meztelen lábbal járom a szélben –
gyűrött kottám nyirkos bőrömre tapad
hűvös áramlattal érkezel, szemed vérmező –
életem hullámsír, öledben örök temető
A lassulás dinamikája
(reflexió egy razglednicára)
Emlékeinket is elbontja végül a hajnal.
A kredencen zacskókba töltött, tartós napsugár.
Szilánkok között a folyosón pózolsz –
kezedben tükör. Karodon gyermekarcú halál.
Művésztelepi anziksz: Bohémélet
Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben.
Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklőposztó
az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik
a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt
tulajdonképpen az én szobám. A sarokban új festményen
dolgozik Renoir, Bach a Via dolorosa másfél kilométerét
járja újra (és újra), hogy minél hitelesebb lehessen
a Passió, mit komponál. A francia szalonban gardedámok
önfeledt csevegése. Erkélyem innovatív, mondhatni
talán avantgárd, itt Delacroix rendezett be éppen egy kisebb
lovardát, hol most is elszánt türelemmel csitítgatja
villámlástól megriadt lovát. Éjszaka lehet, talán hajnalodik
már. A konyhában orosz realisták pipáznak. Teafüvek
áznak, kellemesen duruzsol egy óezüst szamovár. Az
ablakból a Cseresznyéskertre látni. Kissé odébb, a spájzban
a beszerzett élelmiszerek áfás számláit vizsgálja egy revizor.
A fogason Gogol nedves köpönyege lóg, hisz sietve jött
az esőben. Fölötte Van Gogh kalapja pihen.
Debussy a holdfényes tengerről érkezett, Puccini Pillangó
kisasszonyt öleli a pamlagon. Madame Tussaud panoptikumot
rendezett be a kisszobában. Macbeth hiába kopogtat, a véres
jelenetek elkerülése érdekében Shakespeare nem kapott
meghívót. Az irodalmi szalonként működő nappaliban
Petrarca szonettjeit olvassa fel, Villon balladákat, majd
elsiet, hogy le ne késse reggeli kivégzését.
Időtlen társaság ez, nem tudni, ki honnan származik.
Bohém időutazók. Bohémélet. A fürdőszobában
a haldokló Mimi egy utolsó áriát énekel. Vincent megérzi
a pipafüstöt és a konyhába siet, hogy Csehov
kérésére napraforgókat fessen az asztali vázába.
Határvonalak
a túloldalon puritán életet ígérnek –
olajfák árnyékába akad a szél –
törésvonalakon billeg, s az est kivár
új embertelenséget álmodva
bokrok közt siklok, mint lőtt vad nyoma –
a megváltottak kezében iránytű,
talpuk alatt ösvény roppan –
kezemben kopott óra, a lámpa világa
mint holdfénykéve istállókban
folyosó fénye hull a hóra
egy zuhanyrózsa szenteltvizet prédikál –
tócsákban üli börtönét a láthatár
Megjelentek: HELYŐRSÉG, 2020.06.09.