2020. 06. 11.
Verseim
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):

Hangoló

éltem én is, mint kőszobor –

ártéri krisztus a víz alatt,

 

de a városokat meztelen lábbal járom a szélben –

gyűrött kottám nyirkos bőrömre tapad 

 

hűvös áramlattal érkezel, szemed vérmező –

életem hullámsír, öledben örök temető

 

A lassulás dinamikája

(reflexió egy razglednicára)

 

Emlékeinket is elbontja végül a hajnal.

A kredencen zacskókba töltött, tartós napsugár.

Szilánkok között a folyosón pózolsz –

kezedben tükör. Karodon gyermekarcú halál.

 

Művésztelepi anziksz: Bohémélet

 

Kávéillat és mély bíbor lebben a teremben.

Bársonykötésben a könyvek, zöld könyöklőposztó

az íróasztalon, halvány csillárfény keveredik

a hangjegyek diszkréten halk melankóliájába. Ez itt

tulajdonképpen az én szobám. A sarokban új festményen

dolgozik Renoir, Bach a Via dolorosa másfél kilométerét

járja újra (és újra), hogy minél hitelesebb lehessen

a Passió, mit komponál. A francia szalonban gardedámok

önfeledt csevegése. Erkélyem innovatív, mondhatni

talán avantgárd, itt Delacroix rendezett be éppen egy kisebb

lovardát, hol most is elszánt türelemmel csitítgatja

villámlástól megriadt lovát. Éjszaka lehet, talán hajnalodik

már. A konyhában orosz realisták pipáznak. Teafüvek

áznak, kellemesen duruzsol egy óezüst szamovár. Az

ablakból a Cseresznyéskertre látni. Kissé odébb, a spájzban

a beszerzett élelmiszerek áfás számláit vizsgálja egy revizor.

A fogason Gogol nedves köpönyege lóg, hisz sietve jött

az esőben. Fölötte Van Gogh kalapja pihen.

Debussy a holdfényes tengerről érkezett, Puccini Pillangó

kisasszonyt öleli a pamlagon. Madame Tussaud panoptikumot

rendezett be a kisszobában. Macbeth hiába kopogtat, a véres

jelenetek elkerülése érdekében Shakespeare nem kapott

meghívót. Az irodalmi szalonként működő nappaliban

Petrarca szonettjeit olvassa fel, Villon balladákat, majd

elsiet, hogy le ne késse reggeli kivégzését.

Időtlen társaság ez, nem tudni, ki honnan származik.

Bohém időutazók. Bohémélet. A fürdőszobában

a haldokló Mimi egy utolsó áriát énekel. Vincent megérzi

a pipafüstöt és a konyhába siet, hogy Csehov

kérésére napraforgókat fessen az asztali vázába.

 

Határvonalak

a túloldalon puritán életet ígérnek –

olajfák árnyékába akad a szél –

törésvonalakon billeg, s az est kivár

 

új embertelenséget álmodva

bokrok közt siklok, mint lőtt vad nyoma –

a megváltottak kezében iránytű,

 

talpuk alatt ösvény roppan –

kezemben kopott óra, a lámpa világa

mint holdfénykéve istállókban

 

folyosó fénye hull a hóra

egy zuhanyrózsa szenteltvizet prédikál –

tócsákban üli börtönét a láthatár

 

 

Megjelentek: HELYŐRSÉG, 2020.06.09.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés